Egész Kínában több napos tűzijátékkal ünnepelték a tavasz és az új év beköszöntét. Nem nagy államilag megrendezett műsorra kell gondolni; a kisebb-nagyobb, labdákat és kígyókat formázó lövedékek a pekingi utcákon és az otthonok előtt repültek a magasba. A hagyomány szerint a családok petárdákkal és rakétákkal űzik el a rossz szellemeket. A holdújév-ünnep első két napján robbanásoktól volt hangos a kínai főváros, de az ünnep alatt végig láthattunk kis, családi tűzijátékokat.
A Tavaszünnep, azaz a Holdújév ünnepe Kínában az egyetlen hosszabb ideig tartó ünnepség, ami munkaszüneti napokkal jár. Bár a hagyomány szerint az ünnepsorozat tizenöt napig tart, amit a Lampion Fesztivál zár le, a pörgő pekingi életet egy hétnél tovább nem lehet otthagyni. A metró- és buszsofőrök ennyinek sem örülhetnek, ugyanis a közlekedés nem szünetel az újév alatt.
Kína legfontosabb ünnepségét hosszú rákészülés előzi meg. A családok gondosan kitakarítják otthonukat, majd feldíszítik az ajtókat. A petárdákhoz hasonlóan a bejárati ajtót közrefogó két felirattal is az ártó szellemeket igyekeznek távol tartani otthonuktól, mint két kapuvédő isten jelennek meg a hagyományokban. A kapu fölé is kerülhet felirat, és magát a házat is feldíszíthetik képekkel és szerencsehozó tárgyakkal. Gyakran ragasztanak az ajtóra Fu (福) karaktert, ami szerencsét jelent kínaiul. Én fejjel lefelé ragasztottam ki, mert így a kínaiak szerint még nagyobb mázlink lesz az újévben.
Peking megváltozott erre a néhány napra. Szellemvárossá vált. Bár a húsz milliós fővárost sokan nem tudták, és néhányan nem is akarták elhagyni, megdöbbentő volt a különbség egy átlagos pekingi naphoz képest. Ennek oka nyilván az ünnep jellegében keresendő. Az újévet a családdal kell ünnepelni, ezért a sok millió kínai „bevándorló”, akik nem a fővárosban születtek (a Pekingben élőknek körülbelül a hatvan százaléka), mind hazautazott abba a kis faluba vagy városba, ahonnan szerencsét próbálni indultak. Ezt nevezik „Tavaszi vándorlásnak”, ami az ünnepeket megelőző hetekben-napokban zajlik, és a végletekig próbára teszi Peking négy nagy vasútállomását és két repterét.
A tavaszünnepet a kínaiak családi körben töltik. Együtt étkeznek, beszélgetnek és tévét néznek (az egyik legérdekesebb program ilyenkor a minden évben elmaradhatatlan, grandiózus újévi műsor a CCTV-n). A rokonokat, barátokat és szomszédokat is meglátogatják az ünnep során. Ajándékot csak a gyerekek kapnak, akik mindig nagy izgalommal várják a pénzzel teli kis piros borítékokat. Az ünnepi lakoma Kína különböző területein változó lehet. Észak-Kínában húsostáskát esznek újév napján. Az oka ugyanaz, mint amiért mi lencsét eszünk: a húsostáska formája a régi kínai pénzre emlékeztet, és ez gazdagságot ígér az új esztendőre. Dél-Kínában új évi süteményt tesznek az ünnepi asztalra. Persze nincs szabály, hogy ne ehetnél akár mind a kettőből!
Az új év másnapján a pekingiek a templomoknál és oltároknál rendezett vásárokra látogatnak. A legnagyobb fesztivál a Föld oltáránál szokott lenni, de az Ég oltáránál és a Régi Nyári Palotában is színes programokkal szórakoztatják az ünneplő tömeget. Általában. Én csupán egy búcsúra emlékeztető vásárt láttam, meg néhány didergő előadót. Mindenesetre a fentiek közül a Régi Nyári Palota bizonyult a legjobb választásnak: bár a vásár itt kisebb volt, de meg lehetett nézni az egykori ideiglenes császári rezidenciát is, ami hóesésben egészen káprázatos látványt nyújtott.
A belépő csak tíz juan (körülbelül négyszáz forint) volt, de a lényeg úgyis az, hogy minél többet költs a vásárban. Így a kínaiak második kedvenc elfoglaltságuknak, a vásárlásnak is hódolhatnak az ünnepen. Persze a legnagyobb tömeg most is a büféknél volt. Többek között meg lehetett kóstolni a Tealevest, ami leginkább forró vízzel felengedett gizmóra emlékeztetett.
A fesztiválon a kínaiak a szerencséjüket is próbára tehették az ügyességi játékokban. De sokan a zsúfolt vásári forgatag helyett csak sétáltak egyet az ünnepi díszbe öltöztetett régi templomok és paloták között. A színpadokon akrobatikus, zenei és történelmi előadásokat mutattak be, azonban legnagyobb bánatomra egyszer sem sikerült sárkány- vagy oroszlántáncot látnom. Lehet, hogy a váratlan rossz időnek köszönhető, ugyanis új év napján végre Pekingben is leesett a hó! Így a Tavaszünnep a bárány évében kiadós havazással kezdődött.
Néhány nap után az élet lassan-lassan kezdett visszaállni a régi kerékvágásba. A boltok kinyitottak, és újra megtelt a város. Bár még lehetett hallani néha sötétedés után tűzijátékot, öt-hét nap után már kezdett visszatérni a valóság. Bár az ünnepnek még csak a felénél jártunk. Egy hét után a tavaszi tanév is elindult, így mindenkit már munka-tanulás közben ért az ünnepsorozatot lezáró Lampion Fesztivál.
Március 5-én, az újév 15. napján tartják a Yuanxiao-ünnepet, amit általában Lampion Fesztiválként fordítunk, a kínai nevének azonban sokkal több köze van egy ételhez. A yuanxiao (元宵) darált magvakkal, csokoládéval vagy gyümölccsel töltött kis tésztagombócok. A fekete szezámos a legfinomabb, de nagyon sok fajtát lehet kapni az ünnepekkor. Kifejezetten Lampion Fesztiválkor eszik, soha máskor még nem láttam. A tőle alig különböző tangyuant (汤圆) viszont otthon is megkóstolhatjuk valamelyik kínai étteremben.
Persze nem csak evésről szól az ünnep, ekkor van az utolsó nagy buli mielőtt újra neki kéne feszülni a munkának. A templomoknál, az Olimpiai stadionnál a Tavaszünnephez hasonló programokkal várták az ünneplő tömeget. Különböző formájú és színű lámpásokat lehet vásárolni a bódéknál, máshol meg lehet próbálni megfejteni a lámpásokra tűzött rejtvényeket. Akinek sikerült, apró ajándékot kapott érte cserébe. Ezen a napon még utoljára felszálltak a színpompás tűzijátékok a pekingi éjszakában, hogy a következő Holdújévig megvédjenek az ártó szellemektől.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: